Sze 252008
 

 Néhány hónappal ezelőtt Lyacannal játszottam egy baráti csatát a DS-ben, ahol is 2250 pontnyi Lizardmen állítottam elő Lycan Wood Elfei ellen. Szerencsére, mivel magam is rendelkezem WE sereggel, ezért igen jól ismerem őket, és nem érhettek meglepetések – ennek ellenére értek, mert ellenfelem hozott egy osztag Eternal Guard-ot és Treekineket is, amikkel jómagam még sosem játszottam. Ez a meglepetés majdnem a generálisom életébe került.

Ez a generális pedig egy jó öreg (szó szerint) Slann volt: második generációs, megpakolva minden mágiát elősegítő Sacred Plaque-vel, varásztárggyal és két Skinkkel. Mindez – mármint maga a Slann – 625 pontba került, mert BSB-ként magával vitte (ha már WE-k ellen játszok) a -1 tohit-es zászlót lövések ellen. Ha hozzávesszük a két Priestet és egy 21 fős Saurus blokkot két jellel, akkor ez 1250 pontnyi mágiát és a hozzá tartozó védelmet jelent.

A sereg Quetzl jelet viselt, azaz minden szkink és saurus osztag +1 mentővel rendelkezett, plusz a nagy saurusz blokknak vettem még egy Tlazcotl jelet, amivel immúnisak lettek a pszichológiára – így készültem arra, hogy lőni fognak és a Treemen meg a driádok fogják szorongatni a Slannt tartalmazó egységet – ér előrelátásom helyesnek bizonyult.

 A felállás után valahogy így néztünk ki: 

  Néhány szó a seregről és a terepről: Mivel szerencsémre én választhattam oldalt, lehetőségem nyílt arra, hogy Lycant megfosszam a déli dombságtól és erdőtől, de így sajnos nem tudtam az észazknyugaton fekvő tavacska előnyeit kihasználni és Lycan ügyesen oda rakta le egyik Driád  osztagát, így a kaméleonok nem tudtak oda bújni. A tó mellett az erdőben rejtezett az Eternal Guard osztag, mellettük egy csapat íjász, majd a ház mögött megbújva még Driádok, s a ház mellett a Treekin és a maradék két íjász csapat várt csatára készen. Jómagam egy kisebb és egy nagyobb dombot tudhattam magaménak, ez utóbbira helyeztem a fő szaurusz osztagomat, mellé jobbról és balról a lovasokat és a terradonokat bújtatva. A szalamandrákat a kisebb domb mögé raktam, és a 3 szkink osztagot egyenlően elosztottam az arcvonalon.

Lycan seregét egy noble vezette, aki beállt az Eternal Guardok közé, feltápolva minden jóval, és ugyanebben az osztagban helyezkedett el a BSB is. A sereget erősítette a negyedik és egy második szintű varázslónő, akik a Life és Athel Loren varázsolatatit használták a gyíkemberek életét megkeserítendő. Még néhány szót kell ejtsek a scoutokról, mert mind Lycan mind jómagam a játékrendszer két legtáposabb scout osztagát, a kaméleon szkinkeket és az útörzőket pakoltuk fel. Szerencsémre az északkeleti ház mögött gyönyörűen elfért a 6 kaméleon, és Lycan pedig a délkeleti erdőbe pakolta fel az útörzőit.

A Slann-nek sikerült 3 darad D6-os Magic Missile-t, egy 2D6-os MM-et és az 1W-ot raboló életerő szívást kidobnom – ami hihetetlenül hasznos tud lenni karakterek és nagy monszták ellen.

A csatát én kezdtem, taktikai mozgásokkal és helyezkedésekkel, lévén az első két körben nem nagyon akartam közelharcba kerülni, és féltem a Treekinektől rendesen. A kaméleonokkal kivonultam az íjászok háta mögé, hogy march blokkal hátráltassam a faemberkék előrenyomulását és megtizedeljem az íjászokat, majd hosszas gondolkodás után a Terradonokkal kirepültem az íjász csapat elé, hogy felfogjam a szaurus blokkra érkező lövéseket és a második körömben legyen lehetőségem a túlélőkel lerohanni az íjászokat. A délkeleti szkink csapatommal úgy helyezkedtem, hogy a veszedelmes útörzőket ki tudjam vonni a forgalomból egy közeltávból megeresztett köpöcső sorozattal. A két papot tartalmazó (nyugaton) szkink osztaggal próbáltam a papokat úgy helyezni, hogy ők is tudják sorozni a MM-eket az elfekre. A Cold One lovasokat háttérbe helyeztem, hogy majd később meg tudják támogatni a Szaurusz blokkot, és a Szalamandrákkal nyomultam előre minden inchet kiszámolva, hogy úgy helyezkedjek, hogy az ellenfél a második körben se tudjon lerohamozni, de én mindig tudjam őt lőni. A Szaurusz blokk pedig ment előre, hogy ami csak lehet, az 24"-en belül legyen, a varázslövedékek hatótávján belül. Mwuhahaha.

Annak ellenére, hogy az ember ezer pontot rászán a mágiára, és elsütöttem egy körben 6 azaz hat Magic Missile-t, pár íjászon kívül nem sok mindent pusztítottam el, de sebaj, reméltem, hogy a sorozatos mágia fölény meghozza majd az árát. A lövési fázisban a kaméleonok kitettek magukért, szintén pár elffel lett kevesebb a terepen. 

Lycan korében taktikusan nyomult előre, kiszemelve célpontnak a seregem legerősebb és egyben legsérülékenyebb pontját: a Slannt és az osztagát. Az eternal guardok, a Treekinek és a középső Driád osztag harapofogóként indult el, hogy minden oldalról körbevegye a seregem magvát. Az íjászai ráfordultak a kaméleonokra és pozícióba helyezkedtek a későbbi lövésekhez, délen az útörzők pedig kibújtak az erdő szélére, hogy halálos lövéseikkel megtizedeljék a slannt védő osztagot. A mágia és lövés fázisról konkrét emlékeim már nincsenek, azt tudom, hogy elhullt pár szkink innen-onnan, 1-2 szaurusz is, ami igencsak fájó pont volt. Szerencsémre 1 Terradon halt csak meg, így nem kellett bepánikolniuk.

Körömben ezek a kis repülő lények le is rohanták a keleti íjász osztagot, és egy gyors kis hezitálás után a délkeleti szkink osztag hősi rohamra indult az útörzők ellen, hogy lekössék őket. A szalamadnrák pozícióba helyezkedtek egy ügyes kis fújásra a Driádok ellen, a középső szkink osztag pedig visszavonult a hegy mögé, a nyugatiak pedig a domb mögött bújtak meg

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (1 vote cast)

Sorry, the comment form is closed at this time.