jún 132011
 

A cikk eredetije itt olvasható, ezen írás viszont plusz képeket tartalmaz!

– – –

Az EDEN project kapcsán eddig főleg a modellekről és a festésről olvashattatok, de most komoly figyelmet fogunk szentelni magának a játéknak (is) ? hiszen végeredményben az egész erről szól. Ha röviden szeretném jellemezni e tekintetben az EDEN-t, akkor egy társasjátékos hasonlathoz fogok nyúlni, ami talán nem idegen a hobbit művelő olvasóktól. A játékról szóló rész után pedig a hozzám hasonló, kezdő és/vagy lusta netán ügyesség híján lévő modellezőknek szeretnék pár hasznos tanácsot átadni az ISC csapat bemutatásán keresztül.

Élvezet-faktor

Az EDEN olyan a skimirsh játékok palettáján, mint mondjuk egy Saboteour vagy BANG! a boardgame-ek között – ellentétben mondjuk egy Arkham Horrorral vagy Battlestar Galactica-val. Nem állsz neki több óriás játéknak kipakolni sok tokent és kártyákat, és hosszú és véres küzdelmek árán végül a játék felében figyelni az ellenfeledet/társaidat.  Nem, itt gyors minden, pörgés van, és valahol ez a szórakoztató benne. Nincs semmi túlmisztifikálva, mint ahogyan a Sabouteur-ben sem, ahol a játék egyszerűsége abszolút nem vesz el a játék élvezetéből. (Aki nem ismerné ezeket a játékokat, nagy lelkesedéssel tudom ajánlani, remek szórakozás a gamer baráti társaságok és oldalbordáik számra.)

De kanyarodjunk vissza az EDEN-hez. Maga az előkészület kvázi semmi időt nem vesz el, csak annyit amíg az ember néhány percben kitalálja a taktikáját és megfogja a babákat, majd unott mozdulattal felhinti a pályára őket. Ez összehasonlíthatatlan mondjuk egy WHFB csatával, ahol a játék egyharmada elmegy azzal, hogy egyesével pakolod fel az egységeket, egységenként perceket malmozol a tökéletes pozícionáláson. Még egyszer hangsúlyozom, ez utóbbinak is megvan a maga szépsége, de az EDEN pont az egyszerűségével rí ki a többi közül. Ezt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de maga a játék szórakoztató, és mégis komoly stratégiai tartalommal bír.

Előnye a gyorsaság, ahogyan tulajdonképpen minden időben egyszerre akciózol az ellenfeleddel. Tényleg. Ugyanakkor a stratégia itt is fontos szerepet kap, nem marad alul nagyobb társainak. Nem nevezhető bonyolultnak a játék, de stratégia mélysége mégis megvan.

Fordulatos a játékmenet, minden körben minden megfordítható, amikor már feladnád, akkor is visszahozható a meccs. A szerencsefaktor természetesen jelen van, de azt elmondhatjuk, hogy általánosságban nem áll vagy bukik a játék egy rossz vagy kiemelkedően jó dobáson. Ismét Warhammer példát fogok előhozni, mert oldalakat tudnék megtölteni azokkal a megtörtént esetekkel, amikor egy rossz dobáson hatalmas pontszámú egységeket vesztettem el: egy sikertelen Leadership vagy Break test, rossz lövés/sebzés, stb? Ez az EDEN-ben nincs kiélezve ennyire, semmi sem múlik egy kockán. Eleve az első figura elvesztése nem akkora probléma, mint amekkorának tűnik a 3-6 babaszámú seregnél. S a csata ráadásul nem dől el egy rossz dobás sorozaton!

Mivel általában 4-6 számú kockával dobálózol átlag 3-4-5 ?ös ?célszám? ellen, ezért olyan kifejezetten ritkán van, hogy egyáltalán ne érne valamit a dobásod. Természetesen vannak jó vagy rossz dobások, de a taktikai hülyeségeket nem tudod ellensúlyozni a szerencsével (erről már volt egy történetem).

Játékok sora

Kanyarodjunk vissza kicsit időben áprilisba, amikor is az EDEN-projekt elindult. Ekkor volt szerencsém két bevezető-gyakorló játékot játszani Jinx ellen (eredmény: 1-1), aki meglepő módon nem a saját babáit, hanem a Jokers csapatát vezette. Később májusban Kanalasgém mutánsai elverték pléhpofámat, majd párom proxy-Matriarcháival mértem össze szervomotorjaimat.  S amit leszűrhetünk ezen csatáim alapján az az, hogy nagyon igazuk volt a TABAN srácoknak, mert tényleg mindegyik frakció más és más játékstílust igényel. A Bamaka mutánsai berédzselt (Rage) állapotban rövid életű gyilkológépek amikor szükség van rá, és a megfelelő csapatösszeállítással jól lehet trükközni. A Joker-ek tényleg mindent lángba borítanak anarchizmusukkal; főleg az én robotjaimat, akik hiába teljes páncélt hordanak, a lángok ezt figyelmen kívül hagyják.

Summa summarum: a tapasztalat is igazolja azt, hogy a játék gyors, rövid, mégis teljes értékű és ROPPANT szórakoztató. Az embernek ráadásul azonnal van ideje és kedve egy visszavágóra.

Mindezek után nézzük a project vállalt feladatait a kieső május hónap helyett, júniusban.

Modellek

Április végére elkészültem a három figura festésével, ami a modellezéssel eltöltött életem csúcsát hozta ki belőlem. Úgy kezdődött az egész, hogy Jinx-szel levonultunk a Gólembe egy összecsapásra, ahol is kölcsönkaptam Tulok ISC babáit, mert az enyémek még összeszerelési-festési állapotban voltak akkor. Szóba került a modellezés azzal kapcsolatban, hogy a korábban elétek tárt Balck Kunoichi baba kvázi a talpára felhelyezhetetlen. Mint akkor írtam, a legkisebb óvatlan mozdulattól is eltörik a lába, ami az egész babát tartja egy kifacsart szögben. Tulok azt tanácsolta, hogy fúrjam meg a babát és valahogyan takarjam el a tartó csapot, mert a baba nem áll meg a saját lábán. Nos, amolyan hűbelebalázs módjára nekiálltam, előkaptam a bitzes dobozomat, s egy Empire hordó akadt a kezembe. Ezt is átfúrtam a megfelelően fölé helyezett babához igazítva. Majd a base-t is kifúrtam, végül egy kiegyenesített gemkapoccsal és ragasztóval rögzítettem az egészet.

Black Kunoichi - végső fázis

A hordó azonnal kínálta magát egy posztnukleáris környezetben, így a remegő-kezes szabadfestést bemutatva egy “nukleáris veszély” szignót kapott, és kifolyó zöld trutyit. (A Fallout-on kupálódott mémjeim itt ütköznek ki.) A modell próbálja megjeleníteni a dinamizmust, ami Kunoichi sajátja a játék legmagasabb SPEED értékével.

A hozzám hasonló gyakorlattal nem rendelkező, kezdő de bátor modellezők figyelmébe szeretném ajánlani, hogy nagyon egyszerű és nagyon rövid ráfordítással mégis egy egyedi és ötletes figurát lehet előállítani, és még sok munka sincs vele.

A következő figuránál történt egy kis baki. A játék közben annyit beszélgettünk Carmin Ronin-ról és a carmin – karmazsinvörös megfeleltetéséről a Gólemben, hogy a fejemben zengett ez a szín. Így kézbe vettem a figurát, amit a legjobban szeretek, és fogtam az egyetlen itthon fellelhető piros-szerű (Red Gore) festéket, majd a 2,5 éves fiam mindent megzavaró hirtelen felbukkanása közepette a kezébe nyomtam az ecsetet, és ő nagy bőszen lealapozta nekem a figurát.

Utána döbbentem rá, hogy véletlenül Grey Dymio-t festettük le ezzel a színnel, de ekkor már túl voltam a mélyalapozáson, a második réteg felvitelén. A dryrbush ? highlight közepette ötlött eszembe: de hát ez SZÜRKE ! S mivel tetszet a majdnem kész figura, nem mártózott meg olaj- akarom mondani aceton fürdőben, így végezetül ez lett belőle.

Grey Daimyo - végső fázis

A gyári base -enyhén szólva- nem nyerte el a tetszésemet, sokkal több a munka vele, mint amit én egyszeri halandó ki tudok belőle hozni. Merthogy egyébként Carmin Ronin, Black Kunoichi és a többi baba talpa kis kertem gyümölcseiből építkezik:

A durva szemű homokos talajra rászóródott tuja levelei vannak felmarkolva, a base-ek egyszerű pillanatragasztóban megfürdetve majd belenyomva ebbe a természetes alapanyagokat tartalmazó keverékbe. Minden hozzám hasonló lusta vagy vékonytárcájú hobbistának tudom javasolni, hogy a drága basek helyett olcsón és gyorsan lehet így szép kinézetű talpakat készíteni, és még festeni sem kell. (Plusz elmondhatod, hogy teszel a környezetszennyezés ellen, mert nem a műanyag base-eket vásárolod  🙂 )

 

Carmin Ronin - végső fázis

Június

Júniusban új baba került a csapatomba, akivel nagyon elégedett vagyok, ő Carmin Samurai ? nem összekeverendő Carmin Roninnal. Mind a ketten nagy gyilkológépek, és rá esett választásom, mint csapatom leendő tagjára. Jelenleg összerakva és lealapozva várja, hogy elkészüljön, hiszen most még június eleje van.

Voltam olyan balga, hogy Black Kunoichit lecseréltem a 100 pontos csapatban erre a figurára. Így ugyan nyertem egy nagy és öngyógyuló(!) gyilkológépet, de elveszítettem a mobilitásomat. Ezzel a mozdulattal tulajdonképpen Kanalasgém meg is nyerte a csatát, mert minden szinten kimanőverezett. Ugyanakkor elmondhatom, hogy nem egyszerű leütni ezeket az ISC robotokat, állják a sarat rendesen.

Most tehát vele bővül a csapatom, de új terveim várják már a júliust.

 

ISC starter box - végső fázis

– További képek –

Grey Daimyo - alapszínek után

Grey Daimyo - talp és részletek hiányoznak

Grey Daimyo - kész!

Black Kunoichi

Black Kunoichi és a trutyi

Black Kunoichi Nuclear Radiation Warning

 

 

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 5.0/5 (1 vote cast)

Sorry, the comment form is closed at this time.