okt 062008
 

Harmadik csatám HatesHiganai ellen játszottam, szintén Wood Elfekkel jött, az ő szemszögéből készült csataleírást itt olvashatjátok: RPG.hu fórum

 Meg is tapasztaltam egy kicsit a másik oldalról most, hogy milyen sok múlik a pszichológián. Amikor megláttam, hogy Wood Elfek lesznek az ellenfeleim, szinte ugyanazzal a sereggel, el is ment a kedvem a játéktól, nem figyeltem annyira a felpakolásnál, de szerencsére annyi lélekjelenlét volt bennem, hogy relatíve jó felállást hozzak ki. Jobb oldalra raktam a 3 íjász csapatomat (és a Wild Ridereket) szemben 2 driád osztaggal (köztük volt egy Branchwraith is), jobb oldalra pedig minden mást: a driádokat, treement, a kardtáncosokat, hősöket. Eldöntöttem, hogy itt bizony nem fogom azt a hibát elkövetni, mint az előző 2 játékban, hogy bújtatom a treement, hanem ki fogok törni, és éket verek az ellenség vonalába, az íjászaimmal meg lelövök mindent, amit csak lehet a másik fronton.

Persze mint egész nap, az ellenfelem kezd, taktikai mozgások után lő egyet az ágyúval, és én elfehéredett arccal látom, hogy béna voltam és a kardtáncosok kilógtak az erdőből, mögöttük a generális, a 2. szintű varázsló. Ágyú lő, repül a golyó, át mindenen, generálisom meg lyukkal a szíve helyén eldől. „Kész”, gondoltam – „Innen végem, övé a mágia fölény”. Lélekben feladtam, elment a kedvem, készen voltam… és akkor mint Rambó, felálltam a földről és mondtam magamban: „most megmutatom”. És megmutattam.

Innentől kezdve nem térek ki a mágia fázisra, végig uralhattam volna, de így az ellenfélhez került a fölény, és végig lövöldöztük a fák énekéket, hogy az erdőben álló egységeket sebezgessük, amiből persze én jöttem ki vesztesen, a Lordom be is kapott két woundot, amikor egy Treemen által énekel Tree Sing-et nem sikerült dispelleznem 2+ -ra. Azt hiszem mást nem is nagyon sikerült elérni mágiával.

Akkor folytatom a lövési fázist: a felállításnál figyeltem, hogy 31”-re álljak fel az íjászokkal, ezért az ellenfél így nem tudott rájuk lőni, de a Scoutjaimat leszedte, talán még 1-2 Driádot vagy Kardtáncost is, de én még mindig nem ocsúdtam fel a generális elvesztéséből, az ellenfél vérszemet kapva dobálta a kockákat.

Első körömben elindultam előre mindennel, és igaza is lett Csongornak, ellenfelem ugyanazokat a hibákat kezdte elkövetni, mint amiket én is csináltam: félt kijönni az Ancient Treemennel az erdőből, odébbállt a Wild Riderekkel, taktikázott, de valójában én irányítottam.  A 30 íjász meghozta a maga pusztítását, hullottak a driádok jobb oldalt, és itt is azt a hibát követte el ellenfelem, amit én szoktam: elindult felém nagy svunggal, és amikor látta, hogy hullanak a driádok, akkor kitért előlem, majd körök múlva indult el újra az íjászaim felé a megmaradt driád osztaggal, akik ugyan elértek egy íjász osztagot, de a játék végére lelőttem őket. Ugyanez történt a Wild Riderekkel, akik előbb megindultak felém, majd visszahúzódtak, majd megint pozícióba próbáltak állni, aztán már csak ketten maradtak, majd egy se, és csata nélkül elhulltak.

Eközben a bal fronton a 2 driád-2 kardtáncos-1 treeman ékem tovább húzódott előre és kicsit balra, majd mindent megrohantam, ami csak a rohamtávomba ért, így a későn kimozduló és bujkáló Ősi Faember már nem ért csatába a játék végéig. HatesHiganai hihetetlen módon dobálta egyébként a wardsave-eket, az utolsó körökben meg bújócskáztunk kicsit, végül a körönként 30 lövés az íjászoktól és az 5 no-armor saves lövés szépen felmorzsolta az ellenfél seregét, szinte csak az Ancien Treeman maradt fent meg 5 Glade Rider nála.

Kis győzelem lett, így 30 ponttal fejeztem be a napot. Volt mázlim, volt pechem, nagyon sokat tanultam, szóval mindenképpen pozitívan jöttem ki.

Várom a következő Ligát, és köszönöm a szervezőknek, nagyon jó volt! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Sorry, the comment form is closed at this time.