Sze 102015
 

Az első rész ide kattintva olvasható.

A nyár szuperhősöse: Marvel Heroes

Nem vagyok különösebben oda a Marveles és DCs szuperhősös képregényekért és filmekért, de azért jó néhány mozit valamint sorozatot ismerek e témában. Ez a játék még a nagy filmes dömping előtt készült, festett műanyag szuperhős figurákkal és egy nagyon egyedi mechanizmussal akár minden idők egyik legjobb szuperhősös játéka is lehetett volna…

A játékban 4 játékos 4 szuperhősből álló csapatot irányíthat, illetve a játékostól balra ülő kezeli az adott csapat nemezisét is. A játéktéren New York – mi más – látható, ahol a különböző kerületekre eseménykártyákat húzunk, amelyek győzelmi pontot érnek, és eltérő nehézségűek. A felkészülési fázisban ide kell irányítanunk a csapatot, akik egyedi képességeikkel más és más módon birkóznak meg a feladattal.

A cél teljesítését a maradék játékosok együttesen próbálják megnehezíteni mindenféle gonosz kártyák kijátszásával.. Így aztán az adott küldetés végén kialakul egy harc, amiben kis taktikával megtámogatott kockadobálással győzhetnek az arra érdemesek…

A játék maga kellemes és szórakoztató, túl nagy mélységek nincsenek benne – sajnos – viszont nem is egy bugyuta kockadobálás, valahol e kettő véglet között lavírozik. A téma szerelmeseinek talán kötelező darab, és szerintem egy nagyságrenddel élvezetesebb, mint a Legendary kártyajáték. Igaz, ez nem kooperatív a rendes értelemben, de mint említettem, hárman kooperálnak össze a negyedik – éppen aktív – játékos ellen, tehát nincs benne nagyon holtidő. Aki megteheti, próbálja ki, van a játéknak egy egyedi bája.

A nyár felfedezettje: Dungeon Command

Négyzetrácsos táblán harci egységekkel lépegetünk, lövöldözünk, varázsolunk vagy kardozunk AD&D világában, egy wargame-ben: kell-e még mondanom valamit? Egyedi fajok, speciális hadvezér képességek és különböző egységek teszik ezt a játékot igazán élvezhetővé… ja, és előre festett minik vannak benne!

Nem tudom eldönteni, hogy ez a játék iszonyatosan jó, vagy csak szimplán átlagos – ahhoz még kéne vele párat játszani. A sötét elfeket irányítottam, mindenféle pókokat meg drow-kat idéztem meg, akik – ugye – a mozgásban voltak erősek. Négyen játszottuk, az élőholtakkal, a goblinokkal és a kalandozókkal közösen. Ez utóbbiakban törpék és emberek vegyesen aprítottak elég keményen, és sokkal nagyobbat tudtak ütni, mint amiket én a kártyáimon láttam. Mert az akciókártyák, mint erőforrások vannak jelen a játékban, amelyekből körönként csak egyet húz az ember, tehát jól meg kell választani, hogy most ütök-e egy nagyot, vagy megvédem-e a katonámat. Nagyon kellemes időtöltés volt, szívesen játszanék vele még egyszer.

A nyár legdrágább játéka: Assasinorium

Games Workshop – a hívószó, amitől remegni kezd a kezem és kis rángások jelennek meg a szemhéjamban. Sok százezer forintot, rengeteg versenyt és töménytelen mennyiségű játékórát öltem a GW játékaiba, akik aztán szépen lassan szétcseszték a kedvenc hobbimat. És azt kell mondanom, ennél a játéknál sem erőltették meg magukat. Van nálunk a blogon egy részletes cikk erről, akit érdekel, annak ajánlom elolvasásra. Ötletes mechanizmus jellemzi a játékot, de minimális a taktikai mélység benne, így egy nagggyon leegyszerűsített Dungeon Crawler-szerű játékot kaptunk a sötét 41. évezredben.

A GW-től megszokott mindent-egy-két-kockadobálással-kell-eldönteni rendszerre alapoz a játék, előre beégetett képességekkel, ami hosszú távon NULLA változatosságot biztosít. Nincs benne fejlődés, ugyanazt a játékot játssza végig az ember ugyanazzal a négy karakterrel – mindezt harmincezer forintért. Na, megint elkezdett rángani a szemem. Egy kicsivel több energiabefektetéssel sokkal komplexebb, több pályából álló, több karakterrel játszható, esetleg fejlesztésekkel vagy kampánnyal erősített játék lehetett volna. De a GW-ről beszélünk, így nem lett. Viszont drága. Ja, és persze vannak benne minik is.

A nyár amerije: Xia – Legends of a Drift System

– Hajtómű? – Rendben! – Pajzsok? – A maximumon! – Lézerek? – Az nincs, uram! – Ugrásra felkészülni! – Vigyázat, aszteroida me…… ááááá!

Dobj D6-tal, és lépj annyit, amennyit dobtál. Nem, ez nem a „Kígyók és létrák”, hanem a Xia. Komolyan. Ezt 2015-ben, egy sikeres űrfelfedezős Kickstarter játékban? Bizony-bizony.
Kár ezért a játékért, mert nagyon jó is lehetett volna – illetve ha az ember eltekint attól, hogy mennyi minden múlik a kockadobáson, akkor kiváló szórakozás. A Xia-ban űrhajókapitányok vagyunk, akik egyedi kialakítású és képességű úrhajókkal kezdik a játékot. Szépen lassan fel kell fedezni az űrt, küldetéseket felszedni, árut szállítani, elbújni a kalózok elől, esetleg más játékosokat kiiktatni – nagyon sok úton lehet győzelmi pontokat szerezni. Ja, és ha dobsz a húszoldalú kockán egy 20-ast, akkor is kapsz pontot. A feleségem tuti nyerne…

A játék közben egyre jobb űrhajókat vehetünk, felszerelhetjük őket menőbb hajtóművel, pajzzsal, lézerekkel. Mindez azt jelenti, hogy egyre „jobb” kockával dobhatunk majd az adott akcióban. Ha a kezdeti D6-os hajtóművet lecseréled egy D10-esre, akkor ugye elvileg – mondom elvileg – gyorsabban haladhatsz a pályán. Kivéve, hogy ez egy kockajáték. És bizony, lesz olyan, hogy mindig pont kicsit dobsz, amikor kéne, még akkor is, ha éppen d12-t használsz. Ugyanez áll a csatákra is – minden kockadobáson múlik. Sajnos így hatalmas a szórása a játéknak.
Ha ezt a rendszert lecserélnénk, akkor ez egy nagyon ötletes és hangulat űrfelfedezős, űrutazós, űrhajós, űrbányászos, űrküldetéses játék lenne. Kár érte.

A nyár kedvence: Hyperborea

Tudod, hogy mi a sorozatoknál használt Guilty Pleasure kifejezés? Arra mondják, amikor egy sorozat nem éppen áll a helyzet magaslatán, mégis nézed, mert imádod, mert valami megfogott benne, mégsem tudod megfogalmazni, hogy mi az. Így vagyok én is a Hyperborea-val… bár azért ez a játék benne van a top500-ban a BGG-n, tehát annyira nem rossz. Sőt, én meg vagyok róla győződve, hogy egy roppant jó, egyedi és különleges játékkal van dolgunk.

Tulajdonképpen a Hyperbora a 4X mechanizmuson alapszik, azaz eXplore, eXpand, eXploit, és eXterminate – magyarul fedezz fel, terjeszkedj, termelj és harcolj. Ami számomra kiemeli a többi 4X közül az, hogy egy roppant egyedi erőforrás-menedzsmenttel bír. S amit még kedvelek benne, hogy nem vagyok rákényszerítve az agresszióra és egymás eliminálására, azaz nem igazán lehet tönkretenni a többiek játékát.

Tervezek erről egy részletesebb beszámolót is írni, tömören csak annyit, hogy kis színes fakockák adják az erőforrásainkat, amelyekkel akciókat tudok végrehajtani. Ezeket egy zsákból húzzuk ki, körönként hármat, s alapból minden színből eggyel kezdünk +1 szabadon választott. Így maga a termelés bár véletlenszerű, de tökéletesen tervezhető, hiszen tudod, hogy mid van, előre ki tudod kalkulálni, hogy ezekből a kis kockákból milyen akciókat akarsz majd aktiválni. Szerencsére kicsi a holtidő – nem úgy mint a nagyobb 4X-eknél. Van az egésznek egy egyedi hangulata – guilty pleasure – ami engem megfogott. A komponensek szépek, igényesek, a grafika kiemelkedő, hangulatos, egyben van az egész. Szerelem volt első látásra. Ha könnyed, gyors, mégis erősen taktikus 4X játékra vágysz, akkor ez kiváló választás.

A nyár legjobbja: Tragedy Looper

Ez kemény volt. Mármint, elsőre, szabálykönyvből értelmezni mindenkinek a játékot úgy, hogy nagyjából az összes szabály összeálljon. De megérte minden percét, és már nagyon várom a következő játékalkalmat. A játékra egyáltalán nem mondható, hogy ocsmány, legfeljebb valakinek nem jön be. A manga stílusú karakterek és a sötét hangulat tökéletesen passzol ehhez a japán csodához. De mitől is olyan egyedi és zseniális a TL?

A játék elképesztő módon agyégető, a protagonisták millió dologra figyelve próbálják értelmezni a történteteket. A játék rákfenéje a tabletalk szabályozása, ez már nagyon világossá vált a második történet során. Ugyanis, ha mindig, minden esetben minden játékos megbeszélheti, hogy ki mit és hogyan csinál, akkor a Mastermind-nak elképesztően nehéz dolga van. A protagonisták bizonyos kártyái kiütik egymást, és ha beszélhetnek, akkor ez eleve nem történik meg, ami előnyükre válik. Ha viszont nem beszélnek, csak egy-egy időutazás között, akkor pedig nekik lesz közel lehetetlen a dolguk… tehát valahogyan a kettő között kell jól lavírozni, és sajnos ez nem lett egyértelmű számunkra a szabálykönyv olvasásából.

Tényleg mindenkinek ajánlani tudom ezt a játékot, viszont felhívnám a figyelmet arra, hogy ez nem könnyed és nem ameri stílusú játék! Kőkemény logika, sudoku-szerű fejtegetés és kombinálás. Ugyan van története, és szereplőket láthatunk az események mögött, de valójában ez történik: Ha A nem B, akkor lehet C és D, de ha C nem A, akkor B. Ez persze semmiképpen ne riasszon el senkit a kipróbálástól, mert egy egyedi élménytől fosztaná meg magát az ember.

Eléggé társaságfüggőnek érzem a Tragey Loopert, ahol összeszokott csapattal nem lehet gond, de esetleges újoncoknál könnyen előfordulhat, hogy elretten a táblázatok és az első értetlenségi hullám láttán. Japánul már 5 (ÖT) kiegészítő jelent meg, tehát élő és gondozott játékról van szó, nyilván nagy népszerűségnek is örvendhet. Én csak csorgatom a nyálam, és várom, hogy nálunk is megjelenjen végre az első kieg.

És egy extra, a nyár legtöbbet játszott játéka: TAJEMNICZE DOMOSTWO

Na jó, ez nem igaz, mert a legtöbbet a Descent-tel játszottam, de ha játékalkalmakat számítjuk, akkor a TD viszi a pálmát. Ugyanis mindig előkerült. Értekeztünk róla a blogon, sokat nem tudok hozzátenni, de mostanság az egyik legjobb és leginnovatívabb játéknak tartom. Koop Dixit, ahogyan én nevezem. S a madarak csiripelték, hogy Szellemlovas Társasjáték Táborban is az egyik legkedveltebb játék lett Gezemice néven elhíresülve. Nyilván nem véletlenül örvend ilyen nagy ismertségnek, bátran ajánlom mindenkinek.

A csapatban nálunk a főellenség a búvárpalack, vagy oxigénpalack lett. Akárhogyan is utaltunk rá, sokszor csak negyedjére, ötödjére sikerült eltalálni sorozatosan. Kommentben írjátok meg, hogy nálatok melyik kártya okozta a legnagyobb fejtörést!

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Sorry, the comment form is closed at this time.