Már 302016
 

Az első részben olvashattatok a 3. Szellemlovas Téli táborról, aminek fő élvezeti forrásai számomra a dedukciós, titkos-szerepes játékok voltak – a Pandemic Legacy mellett természetesen. Következzenek hát azok a darabok, amelyeket beharangoztam az előző cikkben.

Enyhe csalódás: Cash’n’Guns

Bár az ötlet kiváló, de dedukciós játéknak túl véletlenszerű, éppen ezért nem igazán kaptam rá az ízére. Valószínűleg, ha ezek után valaki meghívna egy CnG partyra, inkább visszautasítanám, mert sok jobb van. Komoly maffiás játéknak ugye az előzőleg részletezett Nothing Personal-t játszanám, ami a témán kívül semmiben sem hasonlít erre. Egyszeri kipróbálásra viszont jó volt.

A készítőket valószínűleg megihlette a Kutyaszórítóban fő jelenete, amit nyakon öntöttek egy adag Keresztapával, és máris megkapták azt, hogy a játékosok habszivacsból készült pisztolyokat fognak egymásra, amikor is éppen a zsákmányon osztozkodnak. Tíz körből áll a játék, amit 10 töltény jelképez, amelyből 3 igazi, 7 pedig vak. Ezeket pedig titkon „töltik be” a pisztolyaiba a játékosok, így amikor fegyvert fognak ránk, akkor nem tudjuk, hogy valóban lelőnek-e vagy csak fenyegetnek. Ekkor úgy dönthetünk, hogy megadva magunkat kimaradunk az adott osztozkodásból. Ha viszont a játékban maradunk és a töltény valódi volt, akkor egy sebbel leszünk gazdagabbak (a harmadik seb után végleg kiesünk a játékból). Ha vaktöltény volt, nem történik semmi, és választhatunk magunknak loot-ot.

Ez így elmondva – számomra legalább is – nagyon jól hangzik, mert ötletes és izgalmas taktikázásra ad lehetőséget. A negatívum a különböző szerepekben rejlik, amelyek totálisan nincsenek egyensúlyban. Az elején ugyanis szerepkártyákat választhatunk (véletlenszerű 2-ből), amiben van olyan, amelyet 1-2-szer használunk a játékban, míg egy másik minden osztozkodásnál jól mérhetően növeli a bevételt. A lövöldözős részben is adhatnak tápot bizonyos szerepek, amelyek tovább növelik az egyensúlytalanságot.

Tömören: nyerésre játszani nem igazán lehet ebben a játékban, mert hiába taktikázunk tökéletesen és élünk túl minden kört, akkor is nagy a szerencse szerepe az osztozkodás során, hogy mennyi pénzhez jutunk. És a végén persze az nyer, akinek több van. Aki csak a szórakozásra gyúr, annak biztosan jó lehet, de nekem ez az élmény sem volt az igazi – bár ezt megmagyarázni nem igazán tudom.

Értékelés: ★ ★


Nem az igazi: Spyfall/Agent undercover

A játékról: képzeld el, hogy egy beszélgetésbe keveredtél, mint szuperkém, ahol a többiek társalgását hallgatva kell kitalálnod, hogy milyen helyszínre kerültél, mindezt úgy, hogy ne bukj azzal, hogy nem ismered a közeget, ahol a történet éppen zajlik. (Ezek a helyszínek lehetnek űrhajó, tengeralattjáró, iskola, stb… ahol az egyes játékosok egy-egy foglalkozást művelnek az adott helyen). Az aktív játékos bármit kérdezhet egy általa kiválasztott játékostól, akinek úgy kell válaszolnia, hogy ne adjon meg túl sok információt a kémnek, viszont annyira jónak kell lennie a válaszának, hogy elhitesse a csapattal, hogy nem ő a kém. Így addig-addig kell kérdezni és válaszolni, amíg a csapat meg nem szavazza a kém személyét, vagy a kém ki nem találja, hogy hol is játszódik a történet. Az ötlet zseniális. A kivitelezés 100%-ban a játékosokon múlik.

Szerintem az Agent Undercoverjó lehet egy megfelelően összeszokott csapattal, de a kezdeti botladozások és a hosszú síri csöndek elvehetik a kedvét a gyakorlatlan társasozóknak. Ez ugyanis egy „beszélgetős” játék, ahol a megfelelő kérdések feltevésével és a jó válaszok megadásával agytekervényvirtúz módon kell úgy információt adni, hogy közben ne adjunk túl sok információt.

A félreérthetőség és nagy várakozási idő miatt nekem nem nyerte el a tetszésemet nagyobb (6+) főnél, mert volt olyan játék, ahol jó, ha egyet kérdeztek tőlem. És amíg nem áll rá a csapat agya, addig bizony unalmas várakozni a többiek gondolkodása alatt. De, mint említettem, ez jó baráti társaságban, összeszokott csapattal és kevesebb fővel biztosan elkerülhető. A játék ötletes, még adok neki egy esélyt, de nagyobb társaságnál nem ezt fogom elővenni.

Értékelés: ★ ★ ★


Egyszerű ötlet, szuper kivitelezés: Concept

Rengeteg díjat zsebelt be ez az activity-szerű játék, ami nehogy bárkit is elrettentsen, mert senkinek nem kell aktívnak lenni. Maga az elgondolás csak hasonlít az emlegetett partijátékhoz: húzol egy kártyát, és az ott felsorolt szavak-szólások-címek-nevek-tárgyak-személyek-fogalmak-stb közül választasz egyet, amit el kell mutogatnod a többieknek.

Na de nem „úgy” kell elmutogatni. Adott ugyanis egy tábla, amin kb. 70-80 szimbólum található, és neked ezekre kell elhelyezned kis jelölőket, és így kell rávezetned a többieket, hogy mire is „gondoltál”. Elsőre nehezen áll rá az ember agya, hogy csak a megadott szimbólumok nyelvezetét használva lehet magyarázni. De volt olyan teljesen szűz társasjátékos társaság, ahol hajnali háromig maradtak fent páran, és játszották a nehezebbnél nehezebb feladványokat.

Tapasztaltam, hogy elmagyarázni nem is igazán lehet ezt a játékot, viszont megmutatva és egy-két parti után már magába szippantja a résztvevőket. Olyannyira meg is tetszett, hogy azonnal beszereztem. Szerintem minden nem-gémer társaság polcán ott helye, mert bármikor előkapható, kellően nagy kihívást rejt, a visszafogottabb játékosoknak sem kell ugrálniuk meg beszélniük mások előtt, és nagyon izgalmas fejtőrős-kitalálós élményt ad. Csodálkozom viszont, hogy a BGG-n csak 7.1 pontig jutott. Szerintem van egy kezdeti része a játéknak, amikor könnyű megijedni és elszaladni a táblától, mert rá kell állítani a buksikat egy másfajta gondolkodásra… de onnan már nincs visszaút.

Értékelés: ★ ★ ★ ★ ★


A sláger: Codenames

Vlaada Chvatil új játéka, ami azonnal a BGG toplista 20. helyéig kúszott, és hamarosan magyarul is kiadásra kerül (mire ez a cikk megjelenik, már a boltokban is lesz). Nem véletlen a nagy hype körülötte, mert tényleg zseniális. A vicces az, hogy ezt a játékot szavakkal elmagyarázni sokkal körülményesebb, mint megmutatni. A BGG-s leírásnál olvasható „spymaster” meg „secret identities” elnevezések totálisan félrevezetőek. Ez – hasonlóan a Concepthez – szintén egy activity-szerű (szerű!) kitalálós játék, ahol szavakat kell mondania a csapatvezetőnek, és ezen szavak alapján kell a csapatnak kitalálni, hogy mi is van – a kirakott szókártyák alapján.

Megpróbálom tömören elmodani, de előre szólok, hogy ezen leírás után senki sem fog beleszeretni: Kint van az asztalon 5×5 -ös felállításban 25 szót tartalmazó kártya. Adott két csapat kék és piros színben, mindegyik egy-egy vezérrel. Ők ketten együtt néznek egy titkos kártyát, amin 25 négyzet látható, szintén 5×5 -ös felosztásban. Ezeknek kvázi a harmada piros színű, másik harmada kék, a maradék pedig szürke. Képzeletben rá kell vetíteni az asztalon lévő 25 szókártyára. A cél az lesz, hogy a kék csapat megtalálja a kék színnel jelölt szavait, a piros csapat pedig a piros szavakat. A csapatvezérnek az a feladata, hogy egyetlen szót mondjon, amivel utal egy vagy több olyan kártyára, ami a saját színének felel meg. A képen látható példában a kék játékos ha azt mondja, hogy “Földrész kettő”, akkor azzal azt az információ adja, hogy két darab földrésszel kapcsolatos szót kell a csapatának megneveznie. Ez kicsit veszélyes, mert a csapat véletlenül beválaszthatja figyelmetlenségből az England kártyát is, de tegyük fel, hogy okosak, és rájönnek, hogy az Atlantis és America a két helyes válasz.
Van egy X-szel ellátott szó is – a képen az Opera – és aki erre tippelne, az a csapat automatikusan veszít. Ha netán véletlenül a másik csapathoz tartozó vagy semleges kártyát tippelnének, akkor vége a körnek, és az ellenfél következik. Mondtam ugye, hogy nem lehet elmondani?

Ez így leírva nem tudom milyen, de mi alig tudtuk abbahagyni, valamint sok (6-8) fővel is élvezetes, változatos hosszú távon is. Engem azonnal megvett kilóra, és tűkön ülve várom már a magyar kiadást. Szerintem otthon egy nyomtatóval és egy kis idővel is pikk-pakk össze lehet rakni ezt a játékot, tehát akik szeretnek PnP-zni és spórolni, bátran belevághatnak és/vagy új kártyákkal (azaz szavakkal) egészíthetik ki a meglévőeket. (Gondolom a kieg is érkezik Essenre vagy jövőre).

Az angol verzió egyetlen hátránya az lehet, hogy ha a csapat tagjai nem egyformán beszélik a nyelvet, akkor egyes többletjelentések elveszthetnek, mert a nem-angolosoknak 20-25 szó magyar megfelelőjét kell észben tartani, több jelentéssel együtt. S így előfordulhat, hogy a „masterspy” pont egy olyan másodrangú jelentésre gondol, amit rajta kívül csak páran ismernek. Ez a magyar szavakkal nem fordul elő azért. Számomra szintén egy must-have játékká vált, mert sok új embert szoktam berántani a társasok világába illetve elő-elő fordul, hogy 8-10 –en jövünk össze, és ilyen alkalmakra ez egy kiváló választás lesz.

Értékelés: ★ ★ ★ ★ ★


Blöff, dedukció, titkos szerepek, szavazás

Hogy az ember jónak vagy rossznak tartja a titkos-szerepes, dedukciós (gyilkosos) játékokat, az szerintem lényegtelen, viszont meggyőződésem, hogy ez a típus a társas játékozás egyik csúcsa. És direkt írtam külön a két szót, mert nem szeretném összemérni már társasjátékkal azaz boardgame-mel, hiszen ez olyan vitát szülne, hogy a sör vagy a bor a jobb. Viszont, amikor emberek összejönnek és egymás társaságát szeretnék élvezni egy kötetlen szórakoztató formában, akkor az Avalon és tsi egy kiváló választás, és sokkal szélesebb körben elterjeszthetők mint a keményvonalas társasok. Próbáltam én már Descentet meg wargame-eket lenyomni társas-szüzek torkán, de értetlen és üres tekintettekkel találkoztam – ami előtt én álltam értetlenül. Ám egy társas-szűz szeme valószínűleg felcsillan a Mysterium/Dixit/Concept/Szabotőr/stb játékok kipróbálása után, és így ha nem is lesz „gémer”, ezek a játékok az életük aktív részévé válik, legalább is tapasztalataim szerint.

Megfelelő társasággal ezek a játékok olyan lelki, emberi és szociális élményt adnak, amelyek teljesen máshol bizsergetnek, mint az agyalós gémer játékok. Biztosan tudjátok, hogy miről beszélek, hiszen aki egy csodálatos Terra Mystica vagy Agricola után érzi az elégedettséget, hogy mindent kimaxolt a játékban, majd egy jót Avalonozik utána, teljesen másképpen érzi jól magát. Legalább is én mindenképpen. Azt gondolom, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kvázi minden típusú játékot tudok élvezni és értékelni, még ha a szívemhez bizonyos fajták közelebb is állnak. Mindezt csak azért írtam le, mert számomra a társasozás inkább baráti és szociális élmény, mint magában a játékban való elmélyedés. Ezek ismeretében következzen hát három ilyen játék bemutatása, ahol esetleges túlzott lelkesedésemet bátran tegyétek félre.


Az édes-savanyú Secret Hitler

Kickstarteren hódított e csoda, és most is elérhető PnP változata a játéknak. Mi is egy ilyen printtel játszottunk, gyakorlott avalonistákkal. A játékban két ellentétes oldal, Hitler és fasisztái valamint a liberálisok csoportjaival lehetünk a 30-as évek Németországában. A dizájn minimalisra sikeredett és enyhén kifejezve is érdekes, ahol a fasiszták ilyen gyík-izének vannak ábrázolva, amit nekem már túl geek. Szóval a játék nem szép. Sőt, kivételesen el kell lopnom Gyurci „ocsmány” jelzőjét. Viszont PnP-re tökéletes, fekete-fehér. Van egy egyedi hangulata, és ismerek olyan embert, aki lelkesedik ezért az egészért, továbbá még 20-30 ezer ember úgy gondolta, hogy ez neki tetszik.

Azért édes és savanyú e játék általam adott rövid címkéje, mert „jó volt, jó volt, de annyira nem volt jó”. Kezdem a savanyú részével: ki lehet esni benne véglegesen, akár a játék közepén is, és utána csak végigasszisztálnod a maradék játékidőt. Ami ugyan nem biztos, hogy hosszú, de egy kicsit kiszúrásnak éreztem, főleg a hasonlóakhoz képest, ahol a parti minden percét végig tudod izgulni.

További hibája a dedukciós típusú játékokhoz képest, hogy az első 2 vagy 3 körben NULLA azaz zéró információd van a dedukcióhoz. Igaz, innentől már beindulhat az agyalás, de nagyon sok függ a szerencsétől, azaz hogy éppen milyen sorrendben ülnek a rosszak. Ez utóbbi más hasonló játékoknál is negatívum, de nekem hiányzott a játék eleji feszültség. Illetve a szerencsének még további szerepe is van a mechanikában, ami a dedukció ellen játszik. Így azt mondanám, hogy e miatt nem nagyon tervezek ezzel a továbbiakban játszani.

És miért tetszett mégis a Secret Hitler? Nem tudom pontosan meghatározni. Ötletes, jó mechanizmus, jó társaság, és kész. Játszatta magát, nem dobtuk a sarokba az első pár próbálkozás után, és ha meghívnának egy SH partira, valószínűleg nem mondanék nemet, de nem hiányzik különösebben: ez az én véleményem e játékról. Mivel ingyenesen ki lehet próbálni, arra bíztatok mindenkit (főleg a téma szerelmeseit), hogy bátran vágjanak bele, mert megéri. Azután ki-ki eldönti, hogy bejön-e neki vagy sem.

Értékelés: ★ ★ ★


One Night Ultimate Vampire

Egy dedukciós titkos-szerepes játék, amihez vagy egy játékon kívüli mesélő vagy egy mobil applikáció szükséges. Ez utóbbit bátran tudom ajánlani, mert azonnal beleszerettem, annak ellenére, hogy nem kedvelem a kütyüket a boardgame-ekben. Azért van rá szükség, mert a titkos szerepek és azok akciói kellően bonyolultak és változatosak ahhoz, hogy azt élő ember fejből nem jegyezi meg, így a felolvasást elvégzi helyettünk egy klassz szinkronhang. (Angolul, de még én is értettem, pedig nem vagyok a nyelv szakavatott művelője).

S hogy mire kell mindez? Adott ugye a vámpír téma, azaz a két csoportot a játékban a vámpírok – és azok csatlósai – valamint a sima falusiak jelentik. Az éjszakai fázisban először vámpírok cselekednek, utána jönnek a halandók: pap, tolvaj, beteg, orgyilkos, és mindenféle más agyament szerepek. A sorrendnek meghatározott szerepe van, amit az applikáció tart észben helyettünk. Minden játékosnak ugyanis van egy karaktere ÉS egy állapot jelölője (token). A token alapból mindenkin a tisztaságot szimbolizálja, és éjszaka például a fővámpír ezt cseréli ki „megharapott” jelzőre. Sok egyéb szerep manipulálja ezeket, például az orgyilkos egy „célpont” jelzőre cseréli ki, kupidó két „szerelmes” tokent ad, a pap pedig két „tiszta” jelzőt.

A nappali fázisban jó pár karakternek lesz információja arról, hogy ki kivel mit csinált, és akkor innen indul az ereszd el a hajam: áskálódás, hazudozás, ártatlanul nézés és győzködés, ahogyan azt az ilyen játékokban megszoktuk. Amikor letelik az applikációban beállított idő (mi 10 percet adtunk meg az egyezkedésre), akkor rá kell mutatni háromra egy választott játékosra, és akire a legtöbben mutatnak, azt ölik meg a falusiak. Ha ez vámpír, akkor az emberek nyertek. Ha ez falusi, akkor a vámpírok. (Persze ezt még x különböző szerep manipulálja).

Summa summarum: van egy nagyon egyedi zamata az egyezkedős résznek, amit máshol nem nagyon tapasztaltam, és aminek részletezéséhez egy külön cikk kellene, mert a komplex szerepeknek köszönhetően nagyon változatos a játék. Ugyanakkor összességében hosszabb távon alulmarad az Avalonnal szemben, ami – mint említettem – egyfajta etalon nálam.

És akkor ejtsünk még egy szót az applikációról: könnyedén paraméterezhetjük a játékot, pár tappintással megadhatjuk az aktuálisan játszott szerepeket, amit az app a megfelelő sorrendben fog felolvasni nekünk, nem kell a szabálykönyvvel bíbelődni. Háttérzenét állíthatunk be a felolvasás mellé, ami elnyomja a mozgással járó zajokat, ebből több fajta is van. Ezen kívül megadhatjuk, hogy mondjuk 10 másodperc álljon minden aktív szerep rendelkezésére és a végső egyezkedésre pedig 10 perc. Így nem nyúlik el a játék, és tényleg lemegy negyed óra alatt egy parti.

Hibaként fel tudom róni a tervezőknek azt, hogy a sok token-cserélgetés egy 7-8 fős társaságban, egy asztalt körbeülve bizony nagy mocorgással és zajjal jár. Ráadásul sima asztallapon a tokeneket nem lehet halkan, kaparászás nélkül felvenni, így mindenki tudná, hogy az aktuális szerep éppen kicsoda. Mi ezt úgy küszöböltük ki, hogy a kocsiban állandóan jelen lévő, gyerekeknek rendszeresített kirándulós pokrócot terítettük le, ami puha volt ahhoz, hogy fel lehessen venni a jelzőket valamint elnyomta a zajokat is. Valamint megegyeztünk abban, hogy mindenki mindig mocorog, hogy a széknyikorgás és más hangok ne utaljanak az aktív játékosra. Mi könnyen túltettük magunkat ezeken, de azért valljuk be, nem túl profi megoldások.

Negatívumként tudok még 1-2 szerepet felsorolni, ami nagyon felborítja az egész játékot. Nem tudom direkt kerültek bele, vagy már nem tudtak mit kitalálni, de 2-3 ilyen karaktert nem is választottunk be a huszonsok játék alkalmával, mert érzésünk szerint játszhatatlanná vált volna a játék. Ettől függetlenül tudom ajánlani a játékot a téma kedvelőinek, mert otthon is elkészíthetjük magát a játékot, az app pedig ingyenesen telepíthető. (Érdemes belekukkantanunk, mert profi a cucc, szórakoztató azoknak is, akik nem akarnak vele játszani. Egyúttal ez az app tudja a One Night Ultimate Werewolf-ot is és a kiegeket, valamint mindkettő magyar fordítása elérhető itthon.)

Értékelés: ★ ★ ★ ★

Köszönöm, hogy velem tartottatok e nem túl szokványos boardgame utazáson.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Sorry, the comment form is closed at this time.