Júl 162016
 

Na jó, akkor most hivatalosan is kiakadok: erről a játékról miért nem szólt eddig senki?! Valahogyan lemaradt a radarról a magyar szociális médiában és blogszférában, egyetlen bejegyzésecske erejéig bukkant fel csak a Társasjáték csoportban… és ennyi. Ismerőseim sem áradoztak, a Keres-Kínál csoportban sem jelent meg, pedig… PEDIG!

Annak azért a Kedves Olvasók is tudatában lehetnek, hogy a szerkesztőségünk igen kedveli a kooperációs játékstílust, hiszen elég sok ilyen játékról írtunk már itt a blogon. Ezért is csodálkoztam, hogy ez a darab kimaradt a repertoárunkból. Mielőtt azonban valaki már azonnal nyomná a böngészőjén az „új ablak” funkciót, hogy kedvenc boltjából rendeljen, a lelkes bevezetés ellenére el kell mondjam: valószínűleg nem ez a világ legjobb játéka, de a koop játékok kedvelőinek érdemes kipróbálni és beszerezni. Igazán nagy újításokat nem tartalmaz, mechanikájában a Ghost Stories-hoz és a Shadowrun-hoz hasonlítanám, viszont ezen játékok szárazsága nem jellemző rá.

A történet szerint varázslótanoncokat alakítunk, akik két vizsga között kicsit fel akarták pörgetni a Roxfortban az Elementál Főiskolán tanultakat, mert már unták a 4 elemmel való végeláthatatlan foglalatosságot. Az eldugott könyvtárban megtalálták a mindenféle tiltó táblával felszerelt ősi könyvet, és így kívánták varázserejüket növelni. Természetesen a könyv kinyitásával elszabadultak a Tömlöc Létsíkok lakói az eddig oda bebörtönzött lények, akik mindenféle átokkal sújtják a kalandvágyó iskolásokat. Ha nem sikerül rövid időn belül az átkokat semlegesíteni és visszaűzni a könyvbe a szörnyeket, akkor bizony a csapat menthetetlenül elveszíti ép elméjét… (Ami amúgy is megtörténik a játékosokkal, mert a játék kellemesen agyégető).

A Big Book of Madness elméletileg egy pakliépítő (deck-building) mechanizmuson alapuló kooperatív játék, de ez senkit se riasszon el, mert annak hibáit mellőzték, és inkább csak nevében hasonlít az azonos típusú játékokra. Nincsenek végeláthatatlan keverések, nem véletlenszerűen felbukkanó lapokból épül a pakli. Amúgy is, ez a mechanizmus csak egy, a játék sok eleme közül, bár nyilván az alapmotorja, de semmiképpen nem érezzük a játék közben, hogy egy tiszta pakliépítővel játszanánk.

A játékban a négy elemhez (föld, tűz, víz, levegő) tartozó 1-es, 2-es és 3-as erősségű elementál-kártyákat tudjuk megvenni a kezdőpaklinkba, aminek összetételét egyébként az egyedi karakterlapok határozzák meg. És itt kell szót ejtenem a játék dizájnjáról, amire simán adnék is egy csillagos ötöst. Kiváló rajzokkal, hangulati elemekkel és ötletekkel bír. A karakterek szépen rajzoltak, akárcsak a varázslatkártyák. Látszik az igényesség és a profizmus, éppen ezért a finomabb lelkületű játékosok is könnyebben ráhangolódnak. (Ellentétben mondjuk a kissé nyomasztó és nem túl kiforrott Shadowrun rajzokkal).

A karakterlapon és a kezdőpaklin túl, minden játékos 4 ugyanolyan varázslattal kezd, amit a kezében lévő elementál-kártyákkal tud aktiválni. Később lehetőség van újabb (egyre erősebb) varázslatok beszerzésére is, amivel tulajdonképpen magát a játékot működtetjük és machináljuk. Ezért is említettem, hogy nem azt fogjuk érezni, hogy egy pakliépítővel játszunk, ahol a cél az újabb és jobb lapok megvétele. A feladat az, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal miként tudjuk kezelni a varázslatokkat úgy, hogy a szörnyeket és átkaikat semlegesíteni tudjuk.

Ennek a módja egyszerű: minden szörny a játékba hoz alapesetben 3, majd később 4 és 5 átkot, amit bizonyos fajtájú, négy egyforma vagy négy különböző elemmel tudunk elűzni. Ha nem sikerül az átokűzés, akkor mindenféle negatív események történnek, pl Őrületkártyával hígul a paklink, vagy egyre nehezedik az átokűzés. Az első egy-két körben minden nagyon könnyűnek tűnik, de aztán hirtelen annyira felhígul a pakli és olyan sok lesz kint az átok, hogy nagyon erősen kell kombóznia a csapatnak, hogy megnyerjék a játékot.

Az általam játszott töménytelen mennyiségű koop játékok közül talán ezt láttam az egyik legösszetettebbnek és legtrükkösebbnek, ahol az egész csapatra szükség van a nyeréshez, és nem elegendő egyetlen jó játékos. Szintén előnye, hogy – végre! – öt fővel is kiválóan játszható játékról van szó, de hárman is nagyon élvezetes úgy, hogy nem kell valakinek egy negyedik karaktert kezelnie.

Mindenképpen ki kell emelnem, hogy annak ellenére mély, hogy a szabályok nagyon egyszerűek. A vásárolható varázslatokkal nagyon jó kombók építhetőek ki, amelyeket elsőre nem egyszerű átlátni . Szerencsére a játék jól skálázható, három nehézségi fokozatban játszható, és eddig a legkönnyebben sem túl jó a nyerési rátánk, holott összeszokott csapattal próbáltuk. A legnehezebbet elképzelni sem tudom, hogyan lehet megcsinálni, de éppen ez a jó benne, hogy van egy kihívás, ami arra késztet, hogy „feltörjem” a játékot.

A játék során nagy interakcióra, egyeztetésre, megbeszélésre van szükség a játékosok között. A nyelvfüggősége minimális, egyedül a varázslatkártyákon és az átkokon van szöveg, de elég egy angolul minimálisan értő játékos aki lefordítja, utána a pár varázslatkártya memorizálása pedig bárkinek menni fog, ráadásul minden szép, színes és átlátható (hogy melyik elementál-iskolába tartozik, stb…).

Kategória: Kooperatív pakliépítő

Játékosszám: 2-5

Korosztály: 12

Nyelvfüggőség: Enyhén nyelvfüggő

Értékelés: 8/10

Összefoglalva, pár játék után úgy tűnt, hogy méltó darabja a kooperatív játékoknak. Igényes dizájnja valamint hangulatosan összemixelt mechanizmusai egy olyan terméket adtak, amelyet a stílus szerelmeseinek mindenképpen érdemes kipróbálnia.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Sorry, the comment form is closed at this time.